Anyaghasználat pro és kontra
Manapság egyre divatosabb és egyre szintetikusabb anyagok jelennek meg a munkavédelmi lábbelik piacán is.
A klasszikus, bőr felsőrészek helyett egyre inkább teret hódít a műanyag, az acél orr- és talpvédőket pedig a legtöbb gyártó valamilyen műanyag, jellemzően szénszálas kompozit betétre cseréli. Miközben az új anyagok és látványos, divatos, „design” cipők természetesen az Ipoly Cipőgyár kínálatában is megjelennek, azért nem árt szem előtt tartani néhány tényt a választáshoz:
A fenti változásoknak két meghatározó oka van: az egyik, hogy így olcsóbb és látványosabb (értsd: tarkább, színesebb) cipők készíthetők. Ez nem a kisker eladási árukra vonatkozik, a szintetikus anyagok a gyártónak kerülnek kevesebbe, mint a marhabőr, nem a vevőknek, ami a színezett anyagok tekintetében fokozottan igaz.
A másik, hogy a szintetikus anyagok könnyebbek, mint a bőr és az acél, de ezt a súlycsökkenést azért a helyén kell kezelni. A kompozit anyagok, orr- és talpvédők ugyanis valóban könnyebbek az acélnál, ha mondjuk egy m2-nyi, azonos vastagságú lemez súlyát nézzük. Csakhogy ezekből a lemezekből vastagabb kell a megfelelő védelmi szint eléréséhez, mert az alapanyag fizikai tulajdonságai gyengébbek. Ez nem csak azt jelenti, hogy a súlycsökkenés kevesebb, mint az ember gondolná, de azt is, hogy a vastagabb anyagok használata kissé „bumszlibb” cipőket feltételez. Az adott, mondjuk 42-es láb ugyanis pont ugyanakkora helyet foglal mindig. Ha ezt vastagabb lemezzel akarjuk (vagyunk kénytelenek) védeni, akkor a cipő orrának kifelé (nagyobb kerületű talp, szélesebb orr), a talpának pedig felfelé kell vastagodnia, ami az egész lábbelit robusztusabbá, kicsit kevésbé „hétköznapivá” teszi. A változás persze nem túl nagy, kb. ugyanannyira nem, mint a súlycsökkentés. Még jó, hogy lehet választani.
