Lehet, hogy nem drága, de azért nem baj, ha tartós
Hogy ne tegyük tönkre a munkatársunkat?
Ha valakit a legközelebbi munkatársuk felől kérdezünk, a többségnek nem a munkacipője jut eszébe, pedig a legtöbb időt biztos, hogy vele dolgozza együtt. Persze egy munkavédelmi bakancs nem „társ”, de azért sokat köszönhetünk neki, ezért nem árt rá vigyázni. Persze jellege miatt ezek a cipők eleve rövidebb életűek mondjuk annál, amit a temetési öltönyhöz szokott felvenni az ember, de azért van néhány alap dolog, amit érdemes megtenni nemcsak a „normális”, igényes külsőnk, hanem a kényelmünk miatt is.
A legegyszerűbb dolgunk a bőrcipőkkel van, nem véletlen, hogy sokan csak ilyet hajlandóak hordani. Ha koszos lesz, egyszerűen lemossuk és letöröljük, havonta egyszer pedig jól átkenjük valamilyen színben megfelelő (jellemzően fekete cipőkrémmel, kifényesítjük és kész. Csak az a fontos, hogy ne a sok helyen kapható, vízszerű önfényező löttyökkel tegyük ugyanezt, mert ezek, bár fényesek, nem táplálják a bőrt, így az egy idő után kiszárad, berepedezik, és sokkal könnyebben szakad. Helyette használjunk sűrű, krémes állagú, vagy még sűrűbb cipőpasztát, cipőboxot, ami a zsíros állaga miatt táplálja és rugalmasan, ráadásul vízhatlanul tartja a bőrcipőnket, remélhetőleg évekig. Fontos, hogy ne használjunk a bőrön a tisztításhoz oldószert, higítót, alkoholt, vagy bármit, ami szárítja az anyagot. Fontos továbbá, ha a bakancs nagyon meg- vagy átázott, ne szárítsuk a radiátoron, mert merev lesz, össze is zsugorodhat. Hagyjuk szobahőmérsékleten, lassan megszáradni, majd krémezzük át. Ha nincs másik, amit reggel felvehetnénk, az persze más, de nem olyan drága egy ilyen bakancs, hogy ne tarthatna belőle két párral otthon, aki mindennap hordja. Persze a velúr bőrökre mindez nem vonatkozik, de azok nem is valók ilyen közegbe, mert szinte vonzzák a koszt.
Textil és műbőr bakancsok, cipők
Bár lehet, hogy gyártanak műbőrből munkavédelmi bakancsot, ne hordjunk ilyet, mert nem hosszú életű, nem elég erős, és nem szellőzik rendesen. A textil különböző változatai viszont egyre jobb alternatívái a bőrnek, bár sok szempontból még nem, vagy csak jóval drágább kiegészítőkkel (membránok és mások) érnek a nyomába. A rossz hír az, hogy bár végül is tényleg textil, ne engedjünk a kísértésnek, hogy az ilyen cipőt egyszerűen bedobjuk a mosógépbe a többi ruhával. A mosószerek és öblítők nem tesznek jót sem a membránoknak (ha vannak), sem a ragasztásoknak. Lehet, hogy néhány mosást kibír, de a lábbeli életét drasztikusan le fogja rövidíteni. Ha annyira koszos, hogy mosni kell, mossuk inkább langyos vízben, mosószappannal és kézzel, vagy csak szappanozzuk át, és dörgöljük meg ‒ ésszel ‒ körömkefével ott, ahol koszos.
Ha a fentieket betartjuk, van esélyünk, hogy a cipőnk évekig a „legközelebbi munkatársunk” legyen, ráadásul olyan, akivel nincs konfliktusunk.
