Blog

Már foglalkoztunk korábban a láb egészségével, de csak érintőlegesen, pedig a kérdést érdemes nagyon is komolyan kezelni.

A lábnak sok ellensége lehet munka közben ‒ persze munkaköre is válogatja. Fontos, hogy itt mindig a lábunk cipő által takart részéről beszélünk, mondjuk, ha a sípcsontunkat megkarmolja valami, az már nem cipőgyártói kompetencia.

Az egészségügy megbecsüléséről a korábbinál is több szó esett a közelmúlt járvánnyal sújtott időszakában. Mi most egy kevésbé frekventált, de méltatlanul elhanyagolt kérdést járunk körül; természetesen az egészségügyi lábbelikét.

A kertben a kisgyerektől a nyugdíjasig mindenki talál magának képességeihez és feladataihoz illeszkedő elfoglaltságot és kihívást, ha akar, de tény, hogy mint annyi minden, a kertészkedés is veszélyes üzem, ezért nem mindegy, miben fogunk hozzá a munkához. Alapvetően a feladat jellege határozza meg, hogy milyen ruhát és védőfelszerelést kell viselnünk, de a tavasszal a balesetire érkező hobbikertészek nagy száma arra int, hogy a flip-flop-papucs rövidnadrág még jó időben sem mindig a legjobb választás.

Nincs utálatosabb érzés, mint amikor az ember érzi, hogy cuppog a lába a cipőben, mert annyira átázott, hogy a zoknijából is csavarni lehet a vizet. Ha ez az érzés mondjuk még 8-9 órán át elkísér aznap, mert ennyi van hátra a munkaidőből, és a melónak mennie kell, se hely, se mód az átöltözésre, meg aztán váltócipőt-zoknit sem hurcol az ember magával, akkor az a nap végképp el van rontva. Az ügy egészségügyi kihatásairól ne is beszéljünk, mint a szétázott, sérülékeny láb, vagy a megfázás lehetősége.

A munkavédelmi cipők funkciójuk miatt eleve erősebbek és tartósabbak a legtöbb utcai lábbelinél, minőségüket, élettartamukat inkább a jobb túra-, motoros, vagy katonai bakancsokéhoz lehet hasonlítani. Ennek ellenére egy munkacipő sem tart örökké, leginkább azért, mert ha kétszer ennyi időre terveznék, akkor kétszer ilyen vastag anyagokból kellene felépíteni, az meg már mindenkinek nehéz lenne és kényelmetlen, nem lehetne naponta 8-10 órát viselni egészségkárosodás nélkül.

Egy korábbi blogunkban tisztáztuk, hogy a munkacipő kiválasztásánál első a megfelelő biztonság/védelem, majd a kényelem, végül a külcsín. További tény, hogy egy cipő annál kényelmesebb és komfortosabb, minél szellősebb és könnyebb. Megint tény, hogy a védelem és a kényelem gyakran egymás ellen dolgoznak. Természetesen vannak magas védelmi fokozatú (S3, pl.) munkavédelmi cipők és bakancsok, amelyek akár egész napos munka során is kényelmesek, mi is ilyeneket kínálunk.

Ha valaki ura a helyzetnek, azt mondjuk, „kézben tartja a dolgokat”. Ha egy alkotáson felismerhető egy illető munkája, akkor pedig azt: „a keze nyomát viseli”. Ha besegítünk valakinek, akkor „a keze alá dolgozunk”, sőt, nem ritka, hogy a feladatát jól, gyorsan végző embereket nemes egyszerűséggel a „dolgos/szorgos kezekkel” azonosítjuk. A magyar nyelv híres arról, hogy nagyon találó szóképeket használ, és ez – ahogy az a fenti, még hosszasan folytatható példákból is látszik – a kezünk esetén sincs másképp, amely semmi máshoz nem fogható kulcsszerepet tölt be életünkben. Ha pedig ennyire fontos, akkor kötelességünk vigyázni rá – például az Ipoly Cipőgyár munkavédelmi kesztyűivel!

Több olyan levelet is kaptunk, amiben azt kérdezitek, hogy egy-egy munkakörhöz milyen cipőt tudunk ajánlani. Bár azokon a területeken, ahol a munkavállalónak speciális védelmű lábbelit kell viselni, a munkáltató kötelessége lenne közölni, hogy milyen lábbelire (pl. elektromos szigetelő, orrvédős, csúszásbiztos, stb.) lenne szükség (akár adhatnának is megfelelőt), de tudjuk, hogy ezt sokan nem teszik meg, ezért megpróbálunk egy általános tájékoztatással segíteni.

Mindenkit megnyugtatunk, hogyha ilyen, ESD minősítésű munkavédelmi cipőre lenne szüksége a munkájához, már valószínűleg tudna róla, hiszen a munkáltatóknak is elemi érdeke odafigyelni ezekre a szabályokra. Ezzel együtt nem árt, ha kicsit mélyebben is ismerjük a kérdést, akár a saját biztonságunk érdekében sem.

Sokat foglalkoztunk már azzal a korábbi blogbejegyzéseinkben, hogy első a biztonság, de néha az emberfiának/lányának nem is olyan könnyű eldöntenie, hogy a kiszemelt cipő megfele-e azoknak a követelményeknek, amire megvenné.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy télen kizárólag beltéri munkákat végezzen, de például egy félig kész épület fűtetlen, akár még ablak nélküli „beltere” is csak egy fokkal jobb, mintha a szabadban dolgozna az ember. Ilyenkor nem árt, ha legalább a lábunk melegen van. Nézzük, mitől.

Írtunk már a munkavédelmi, illetve munkára gyártott cipőkről sokféle szempontból. Vizsgáltuk az anyagokat, a védelmet, a kényelmet. Ezek után kijelenthetjük, hogy egy munkavédelmi cipőtől, vagy munkavédelmi bakancstól a minimum elvásárok közé tartozik, hogy „tudja” az adott munkakörben előírt, vagy elvárt biztonsági szinteket, legyen szó lábfej- vagy talpvédelemről, esetleg víz és/vagy tűzállóságról, elektromos szigetelésről. A másik alapvető elvárás a kényelem. Ez egy elég szubjektív kategória, de ha valaki 8-10 vagy még több órát „lehúz” egy munkavédelmi bakancsban, elvárható, hogy ne törje a lábát sehol, és szabadon tudjon benne mozogni.

A munkavédelmi cipők története érdekes kettősséget mutat.

A címben feltett kérdésre nem is egyszerű a válasz, miközben a piacon hatalmas a választék, és nagy a szórás a munkavédelmi bakancsok és cipők között árban éppúgy, mint minőségben. Egyébként a kérdés hasonlít ahhoz, mint amikor a motoros kérdezi, hogy mennyiért vegyen sisakot? Ilyenkor szokták azt válaszolni, hogy annyiért, amennyit a fejed ér! Mondhatnánk ennek mintájára, hogy annyiért, amennyit a lábad ér, de ez a válasz természetesen butaság. Ehelyett inkább megpróbálunk tényleg segíteni, ugyanis a munkavédelmi bakancsok minősége és ára között egyáltalán nincs egyenes arány, vagyis attól, hogy drágább, még nem biztos, hogy jobb is. Gyakran csak a márkát, a drága munkaerőt, vagy a reklámköltséget kell megfizetni.

Hogyan gondozzuk lábbelinket ahhoz, hogy a vásárláskor meglévő tulajdonságokat a munkavédelmi bakancsunk évek múlva is teljesítse?

Gondolkodjunk praktikusan

Egyre többen szeretnek kirándulni, és örömmel szerveznek szabadtéri programokat a családi sétától az extrém hegymászásig, ami jó dolog. Még többen szeretnek olyan ruhákat hordani teljesen hétköznapi helyzetekben is, mintha most jöttek volna a sivatagból/Himalájáról/sarkvidékről/dzsungelből.

Manapság egyre divatosabb és egyre szintetikusabb anyagok jelennek meg a munkavédelmi lábbelik piacán is.

Sok helyen regényeket írtak már erről a témáról, amit vagy van türelme végigolvasni valakinek, vagy nincs. Mi itt most nagyon röviden szeretnénk adni néhány tanácsot, amit ha megfogadsz, már nagyon nagyot nem tudsz hibázni.